Szerintem belevágok a közepébe!
⬇️

2018 március 18-ától teljesen váratlanul megváltoztak az ausztrál bevándorlási szabályok-mint utólag kiderült, ezúttal is tovább szigorítottak a feltételeken.

Szóval március 17-én szombaton este fél 6-kor leállították a rendszert, ami azt jelentette, hogy utána már nem lehetett beadni a vízumkérelmeket az előző szabályok szerint.
Hosszú stresszes napok-hetek-hónapok, startok-restartok, illetve többszöri munkahely-és bevándorlási ügynök váltás után
(Ausztráliába érkezésünk utáni szinte hajszálpontosan öt év elteltével)
2018 március 17-én szombat délután 3 órakor -2 és fél órával a határidő előtt- sikeresen beadtuk az állandó lakos (Permanent resident-PR) vízumkérelmünket az ausztrál kormánynak! :) :) :)

Nagyon úgy tűnik, hogy nem kell többet aggódnunk azon, hogy maradhatunk-e - az applikációnk elég erősnek tűnik :)

Iszonyatosan jó érzés, óriási megkönnyebbülés!:)

——

Az út finoman szólva hosszú és rögös volt idáig, rengeteg munkánk van ebben az öt évben, de ha visszatekintek, a legnehezebb, legidegőrlőbb szakasz kétségkívül az utólsó pár hónap volt.

Eredeti terv: Pontrendszer alapján beadni a PR-vízum kérelmet az Accountant másoddiploma megszerzése után.
->nem jött össze, időközben szigorodott a bevándorlási rendszer, megemelkedett a ponthatár

Módosított terv:
Cég általi szponzoráció.

Gergő öt évet ledolgozott a ‘Vili’s Bakery’ nevű helyen (ami egy egész Ausztráliában ismert pékség-üzem) és a megszerzett szakmai tapasztalat által lehetőségünk nyílt arra, hogy a cég szponzoráljon minket.
(Ez lényegében annyit jelent, hogy a munkaadó cég kinyilatkoztatja, hogy minimum két évig igényt tart a munkádra, mégpedig azért mert az adott munkára te vagy a legalkalmasabb. Gergő közben oklevelet is szerzett arról, hogy szakképzett Baker illetve Pastry cook-és mivel mindkét szakma rajta van a bevándorlási hiánylistán, simának tűnt ez az út)

Gyűjteményünk:D

Sajnos több mint egy éves hitegetés után úgy két hónappal a vízumunk lejárta előtt a cég amelynek mindketten évek óta dolgoztunk úgy döntött, hogy mégsem segít.

Gergővel egyszerre mondtunk fel, menni kellett gyorsan tovább-
amúgy soha nem felejtem el azt a napot:)

Időközben úgy alakult, hogy egy ismerősünkön keresztül (Jamie, a katyaparkból) új szponzorcégre leltünk. Gergő Pastry chef lett Adelaide egyik legdivatosabb helyén, a Public cafe-ban.
Sajnos pár hét után ez a tulaj is úgy döntött, hogy nem szponzorál.
(Zárójelben teszem hozzá, hogy szponzoráció alatt az akkori vízumszabályok szerint a cégnek nem kellett egyetlenegy dollárt sem kifizetnie..pusztán papírmunka. Amiben benne van az is, hogy az adott cégnek különböző pénzügyi dokumentációkkal bizonyítania kell, hogy alkalmas a szponzorálásra.  Valószínűleg -csakúgy mint az előző cégnél, a Cafè de Vili’s-nél- ez volt az oka annak, hogy ennek a második cégnek a tulaja is visszalépett végül-nemigen akarta prezentálni ezeket a dokumentumokat.)

Végül eljött a március.
Nekem még régebbről van egy ismerősöm, Eddie-több étterem tulajdonosa itt Adelaide-ben.
Ő összehozott minket a város kb legbefolyásosabb olasz étteremlánc tulajával, Frank-kel.
Egy olyan kb félórás beszélgetés után kezet ráztunk vele :)
Mint ahogy az elején írtam, a szponzorációt beadtuk, Gergő pedig azóta Pastry Chef-eskedik ezen az elég menő olasz helyen :) Nagyon büszke vagyok rá!

Gergő sütijei:) (Nekem a kavart tészta alapú gyümitortánál megáll a tudományom sajnos:D)

Szerencsére én is kb egy héten belül találtam magamnak új állást, egy kisebb de elég forgalmas étteremben a belvárosban.
Ballaboosta a neve, nagyon jól érzem ott magam! :)

Chef Klari :)

Szóval nem sok, csak annyi van itt most nálunk, hogy végül IGAZÁN elkezdődött az ÉLETÜNK itt, Ausztráliában!!! :):):)

Végül egy nagyon fontos dolog:
mindketten nagyon hálásak vagyunk a szüleinknek azért, hogy mindvégig hittek bennünk és támogattak minket. Nagyon szeretünk Benneteket!!!❤️❤️❤️