Családunk, barátaink és régi ismerőseink tudják, körülbelül milyen utat jártunk be, hogyan éltünk és élünk, az új ismerősök pedig kíváncsiak lehetnek erre. Ezért írom ezt a rövid posztot:)

Mind Gergőről, mind rólam azt lehet tudni, hogy főiskolát végeztünk-Gergő a PSZF-re járt, én pedig a BGF Külker Karán végeztem anno Közgazdász diplomával.
Otthon mindketten irodában dolgoztunk világéletünkben.
Gergő kezdetben különböző bankoknál ténykedett, majd több évet töltött egy nemzetközi tanácsadó cégnél mint pénzügyi elemző-ezt a karriert adta fel végül az ausztráliai álomért.
Én pedig már a főiskola alatt elhelyezkedtem egy kisebb cégnél mint külkereskedelmi asszisztens, majd ezt követően egy kicsit nagyobb cégnél mint külkereskedelmi ügyintéző, végül az egyik legnagyobb magyarországi autóalkatrészforgalmazó cégnél dolgoztam évekig, a tulajdonos mellett mint Ügyvezető asszisztens.

Amikor megérkeztünk
-mindketten kb középfokon beszéltünk angolul
-tudtuk hogy én a tanulóvízum miatt maximum heti 20, Gergő pedig korlátlan óraszámban dolgozhat
-a tervünk az volt, hogy Gergő a szakmájában helyezkedik el, elemzőként, én pedig részmunkaidőben a vendéglátóiparban, akármiként

-Hát, a terv első fele nem nagyon jött össze-kicsit rózsaszínálomvilágos volt azt gondolnunk, hogy újonnan érkezett közép-kelet európai álláskeresőként azonnal szakmaközeli állást sikerül megcsípnünk
Viszont a szerencse mégiscsak mellénk szegődött! Jó sok önéletrajz legyártása és személyes kézbesítése után én az első héten kaptam állást, kettőt is: heti pár rövidebb napot az akkori lakásunkhoz nagyon közeli görög étteremben, illetve egy napot az utcánkban lévő klubban-ott pohárszedegető lány voltam. A görög tulaj nagyon megkedvelt engem-vele a mai napig jóban vagyunk egyébként-és végülis ő ajánlotta be Gergőt Adelaide legnagyobb étterem/péküzemének tulajához, aki egy hosszabb beszélgetés után fel is vette őt. Gergő azóta is ott van, már oszlopos tagja a testületnek:)

Aztán kb. egy év után én is otthagytam a görögöt és a klubot is, és átjöttem ide ehhez a céghez:)
Kezdetben összesen húsz órám volt az étteremben (a tanulóvízum miatti óraszámkorlát miatt) most pedig két napot vagyok a pékségben, kettőt pedig az étteremben.

A képen balról jobbra: Kristal(venezuelai lány, a mienkhez hasonló történettel), Sally(ausztrál, a másik állása egy kutyuskozmetikában van), Kathy(itt supervisor, otthon megrendelésre tortákat süt), Klári:), Claire(ő igazából egy angyal) Photocredit: Ana:) Nem ritka itt, hogy egy embernek több állása van, két nap itt, három amott például. Szerintem ez jó!

Ez az étterem 0-24 óráig nyitva van, nagyon népszerű. Különböző munkabeosztással vagy száztagú a csapat, egész multikulturális: a legtöbben ausztrálok, de van itt kínai, hong-kong-i, afrikai, brit, horvát, és dél-amerikai lány, illetve egy afgán és egy filippínó srác is. Felszolgálunk rengeteg meleg ételt, szendvicseket, sütiket, kávé-tea-forrócsokit, milk-és thickshaket, és a helyiek nagy kedvenceit, a Pie-t, a Sausage Roll-t, és a Kransky-t. Ezek ilyen sós tésztás-töltelékkel vagy virslivel töltött 'csodák'-mi eddig még nem szerettük meg őket:D

Hogy szeretjük-e amit csinálunk? Nem hiányzik esetleg a régi öltönyös/magassarkúcipős irodai 

Van olyan, ami nagyon nem tetszik?

->Gergővel nem sokat beszélünk már a régi életünkről.
-Itt mindkettőnknek nagyon tetszik az, hogy ha vége van a munkaidőnknek és kilépünk az ajtón, nem kell hogy járjon az agyunk az aktuális nap törénésein, vagy hogy milyen problémákat kell megoldanunk a következő nap folyamán. Úgy is mondhatnám, hogy stressz nemigen van a munka miatt. Nem hiányzik a frissen nyomtatott aláírásra váró szerződések illata!:)
-Ahogy írtam is már, elég jó az is hogy itt nem kérdés, hogy a túlóra fizetve van, még jobban, mint a normál munkaórák. Szerintem ezáltal jobban megbecsülve érzi magát az ember. (Kicsit még mindig rosszérzéssel gondolok vissza azokra a nagy cégnél töltött éveimre, amikor normál volt a mindennapos akár többórás túlóra, és nemhogy fizetség de talán még egy köszönöm sem járt érte a főnöktől:/)
-Törvényes adófizető munkavállalók vagyunk-júniusban mindig úgy örülök az adójóváírásnak mint kiskutya a jutifalatnak:) A fizetést hetente kapjuk-és meg vagyunk vele elégedve, mindketten körülbelül egy hét alatt keresünk annyit mint otthon egy hónap alatt a diplomás irodai munkával.
-Mivel jól és megbízhatóan dolgozunk, mindketten úgy érezzük, hogy biztos helyünk van itt-így lehet tervezni, haladni.
-Lényegében mindketten kitanultunk egy-egy új szakmát-amihez a hely(legismertebb itt egész Dél-Ausztráliában) miatt a legjobb ajánlólevél jár.

 Kávékészítésben pro vagyok, és 'My milkshake brings all the boys to the yard':D

->Egyedüli nehéz dolog talán a munkarendünk. Gergő minden nap reggel ötkor kezd, én két nap szintén vele ötkor, a többi napon este hétkor. Persze ennek is megvan az előnye-az összes délutánunk szabad:)

És hogy hova tartunk?
Amíg a pr vízum rendeződik, addig semmilyen változtatást nem tervezünk, tökéletes így. A tervünket pedig folyamatosan csiszoljuk az azutáni időszakra. Valami készül:)

Végül egy rövid értékelés, tanácsok:

Azt hiszem mi ketten amikor kijöttünk, nemhogy 'B' és 'C', de még az 'A' tervünk sem volt kiforrva teljesen..
Nagy szerencsénk volt azzal, hogy szinte pár nap alatt találtunk állást, a lakhelyünkhöz közel, és munkába is álltunk! Azért nem mindenki ilyen szerencsés.
Amit másképp csinálnék a mai tudásommal
-nagyobb tartalékkal érkeznék. Szerintem aki akar az biztosan talál munkát itt, a kérdés csak az, hogy milyen gyorsan
-a kis középfokú angolnyelvtudásommal szenvedtem azért, nemcsak az egyetemen, de a vendégek kiszolgálása közben is..nagyon sokszor nem értettek engem, és viszont, én sem a vendégeket:( Ha mégegyszer újrakezdenénk, biztosan sokkal de sokkal jobban rágyúrnék az angolra!
-Valószínűleg az önéletrajzaimat is összeállítanám már otthon, hogy itt már csak nyomtatni és teríteni kelljen
-így utólag egy baristatanfolyamot is elvégeznék még Budapesten.
-a helyi Magyar klubot is érdemes lehet felkeresni. Mi csak nemrég kezdtünk ismerkedni az adelaide-i magyarklubos emberkékkel-kedvesek, segítőkészek, csak jókat mondhatok az eddigi szerény tapasztalataim alapján!:)

Ha valakinek kérdése van, írjon bátran, akár itt, akár a Facebook-oldalunkon!:)